| Hírek : A következő hetekben minden eldől |
A következő hetekben minden eldől
DVSC 2010.01.19. 14:47
A Sport plusz újságírója beszélgetett Bodnár Lászlóval a Bajnokok Ligájáról, a válogatottról és a tragédiáról. Kevés futballista tudhat mozgalmasabb évet a háta mögött, mint a válogatott és a Debrecen hátvédje. A 2008/2009-es idényben még a Salzburggal szerzett bajnoki aranyat, majd anyagi nézetkülönbség miatt elváltak az útjaik. (Pontosabban: honfitársunk kevesellte az osztrákok által felajánlott összeget.) A futballista számára úgymond, kapóra jött a Debrecen bajnoki címe, és meg sem állt a nevelőegyesületéig. Bajnokok Ligája-szereplés, válogatott meccsek, és mindehhez a szörnyű paca: a baleset, amelyet a mai napig nem dolgozott fel, nem tudott elfelejteni…
- Hogy telt a karácsony?
- Családi körben. Anyukáméknál és Lili barátnőméknél voltunk Nyíregyházán. Volt minden finomság: halászlé, sült hús, töltött káposzta, rántott hús – de azért vigyáztunk a vonalainkra. Január 11-én kezdődött a felkészülés, most már csak a bajnokságra kell koncentrálnunk, két pont a lemaradásunk a Videotonnal szemben. Ez szerintem behozható, mivel sokkal frissebbek leszünk, mint néhány alkalommal ősszel voltunk.
- Azért nyilván örültetek volna, ha a Bajnokok Ligája – amolyan édes teherként – még 2010 tavaszán is rátok nehezedik…
- Hát, persze. De azért ennek nem sok realitása volt. Bár nincsen könnyű csoport, szerintem az egyik legnehezebb négyesbe kerültünk. Arra, hogy a Lyon és a Fiorentina így elkapja a fonalat – senki nem számított.
- Bevallottan a BL-szereplés miatt tértél haza Salzburgból. Milyen volt belülről a hat meccs?
- Hááát... Nem véletlen, hogy a közelmúltban csak az 52. helyre sorolták az NB I-et a világ futballbajnokságaiban. Ahogy mondani szokták: a Bajnokok Ligája egy teljesen más kávéház volt. Ezzel együtt én szeretek ilyen klasszis csapatok ellen pályára lépni, már csak a hangulat és amiatt is, hogy az ember felmérje: hol is tart? Ami a magyar mezőnytől teljesen eltérő volt: az első perctől az utolsóig koncentrálni kellett. Én azért jó pár évet eltöltöttem külföldön, Ukrajnában, Hollandiában és Ausztriában, de gondolom, egy-két olyan fiatalnak, aki nem is olyan rég még a megyei bajnokságban szerepelt, mekkora ugrás lehetett mondjuk az, hogy az Anfield Roadon a Liverpool ellen léphet pályára.
- Mi volt a legemlékezetesebb pillanat, illetve a legrosszabb élmény?
- A Fiorentina elleni hazai mérkőzés, ahol az utolsó pillanatig nyílttá tudtuk tenni a meccset, valamint a Liverpool elleni idegenbeli találkozó. Már csak azért is, mert csupa világsztár ellen léphettünk pályára – és mégis csak az volt a Debrecen történetének első Bajnokok Ligája-mérkőzése… No, és ha az egész sorozatot nézzük, természetesen az, hogy szinte az egész Hajdúság zarándokolt hozzánk a Puskás Ferenc stadionba. Korábbi nemzetközi tapasztalataim miatt számítottam rá, hogy sokan lesznek, de ettől függetlenül az első mérkőzésen, az Olimpique Lyon ellen én is libabőrös lettem. Az is remek volt, hogy a BL-szereplés fókuszba állított minket. Jó volt érezni, hogy szinte az egész magyar futballtársadalom mögénk állt, szorított értünk.
- A bajnoki címeknek köszönhetően eddig is népszerűek voltatok Debrecenben; az elit mezőnyben való szereplés mennyire változtatta meg a város hangulatát? Egyáltalán: ti éreztetek ebből valamit?
- Még olyan emberek – idősebb nénik, fiatal anyukák – is gratuláltak nekünk egy-egy mérkőzés után, akiken azért látszott: nem töltik minden hétvégéjüket a Nagyerdei Stadionban. Nagyon jólesett, hogy a vereségek után sem bántott minket senki, mindenki mondta: fel a fejjel, csináljátok csak tovább, legközelebb sikerül. Lehet, hogy kicsit szentimentálisan hangzik, de igaz: a BL-meccsekkel talán sikerült egy kicsivel több mosolyt csalni az emberek arcára, egy kis örömet csempészni a mindennapjaikba…
- És – legközelebb sikerül?
- Először legyen meg a bajnoki cím! Mint már említettem, tavasszal csak a bajnokságra kell koncentrálnunk, sokkal frissebbek leszünk és hiszem, hogy ez az eredményekben is megmutatkozik! Volt egy olyan időszaka az ősznek, amikor egy kicsit magunk alá kerültünk, ráadásul a szerencse is elpártolt tőlünk: Győrben már a 20. másodpercben hátrányba kerültünk, míg Kaposváron – 4-4-es állásnál – az utolsó percben nem sikerült egy tizenegyest értékesítenünk… Nem szeretek hosszú távra tervezni, mert nem elég az újabb bajnoki cím, a főtáblára kerüléshez három mérkőzést ismét meg kell nyernünk. De az biztos, hogy az ősszel szerzett rutin nagyon sok szituációban segít majd minket…
- Rudolf Gergellyel együtt kivételezett helyzetben voltatok, hiszen a válogatott révén még több nemzetközi tapasztalatot szerezhettetek…
- Ez így van…
- Jó pár hónap eltelt már a selejtezők óta. Miért nem sikerült legalább a második helyre odaérni?
- Szerintem már az is elismerésre méltó és szép dolog, hogy a válogatott legalább a kötelezőket hozta. Persze, nem csak a szurkolóknak, nekünk is fáj, hogy az elénk hullott kecsegtető lehetőséggel nem éltünk. Az több mint bosszantó, hogy ha a svédek és a portugálok elleni hazai mérkőzéseken legalább a döntetlen megvan, akkor mi végeztünk volna a csoport második helyén. Tudom, hogy a kiemelés miatt nem törvényszerű, hogy mi játszottunk volna Bosznia-Hercegovinával – de így még fájóbb belegondolni, hogy akár vb-résztvevők is lehetnénk… Hiszen a bosnyákokat a legutóbbi vb-selejtező sorozatban oda-vissza vertük…
- Sok kritika éri Erwin Koemant. Menjen vagy maradjon?
- Az, hogy ki legyen a szövetségi kapitány, sehol a világon nem a játékosok döntik el. Azt el tudom mondani, hogy a kapitányt minden játékos nagyon kedveli, szeretünk vele együtt dolgozni, látszik rajta, érti a dolgát és a profi világban nőtt fel.
- Gera Zoltánnak nem biztos, hogy minden pontban ugyanez a véleménye a kapitányról…
- Szerintem a Gera-ügyben Erwin Koemannak volt igaza! Az edzőtáborok során ugyanis az edzéseken, a taktikai értekezleteken és a közös kajálásokon kívül semmilyen kötött programunk nem volt, mindenkit felnőtt emberként kezeltek. Egyáltalán nem Gerzson ellen beszélek, de nem tudom, hogy egy megbeszélésre miért nem lehet pontosan érkezni?! Én például minden közös programra inkább mindig tíz perccel előbb érkezem, nehogy probléma legyen. Ha én lennék az edző, én is nyugodt szívvel kihagynám a kezdőből a vétkező játékost. Koeman ráadásul még következetes is volt, hiszen a korábban hasonló hibát elkövető Bodor Boldizsárt is a kispadra jelölte. Lehet, hogy Gerzsonnal azért volt szigorúbb, és azért hagyta ki még a keretből is, mert az együttes csapatkapitányáról van szó.
- Mindenesetre Kisteleki István már eldöntötte: a márciusi közgyűlésen már nem jelölteti magát. Tudom, hogy az MLSZ-elnökök személye sem a labdarúgókon múlik, de – véleményed azért lehet.
- Fogalmam sincs milyen okból döntött a távozás mellett. Ő határozott így, és ezt el kell fogadni. Velünk mindig nagyon korrekt volt, igyekezett a legjobb körülményeket biztosítani számunkra. Az edzőtáborok hangulata mindig egy profi nyugati klubéhoz hasonlított. Nem Kisteleki Istvánon múlt, hogy nem sikerült jobban szerepelnünk…
- És veled mi lesz? Arról is hallani, hogy már a télen újból elhagyod a Lokit és ismét külföldre mész...
- A következő három hétben minden eldől! Nagyon jó erőben érzem magam, hiszen még csak 32 éves leszek. Az ilyen korú futballistákat még tárt karokkal várják a nyugati klubok, a Salzburgban például a 38 éves Nico Kovac volt az egyik kulcsemberünk. Csak itthon mondanak le könnyen a harmincas játékosokról. Nyárig szól a szerződésem, ha tehát a klub pénzt akar értem, az az érdeke, hogy még a téli holt idényben összejöjjön egy szerződés…
- Egy dologról szándékosan a végén akartalak kérdezni, de ez az esetedben kihagyhatatlan: kiheverted, ki lehet egyáltalán heverni az emlékezetes balesetet?
- Erről a mai napig nem szívesen beszélek… Természetesen ezt soha nem lehet elfelejteni, kiheverni… Most is csak ennyit szeretnék erről mondani…
Vámos Tamás
Sport plusz
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
